Kezdem a teljesség kedvéért ott, hogy 2009 Január 06-án estefelé, teljesen váratlanul egyik  siklóm, akit addig hímnek gondoltam, letojt 15 tojást.

A képen azért  látható KÉT sikló, mert az úgy gondoltam, mindketten fiúk, és el lesznek együtt... a vaskosabbik tényleg fiú,  és a fotó készülte előtti napon evett egy jókora süldő patkányt, azért olyan vastag.

Az, hogy letojt, csak az egyik meglepetés volt. Mivel se teleltetve nem volt, se annyit nem kapott enni, amennyit egy jó kondiban tartott nősténynek adtam volna, a második meglepetésem az volt, hogy a 15 tojásból CSAK 3 volt "viasz".

Ettől függetlenül gyorsan "összedobtam" egy keltetőt, a már megszokott, és agyonmagyarázott recept alapján:

- egy darab, kb 40 literes akvárium, bele 10-15 liter víz

- egy szabályozható  akváriumi fűtőszál, 26°C-ra beállítva  (mivel a fűtőszál nagyobb vízmennyiségre van kitalálva, valamiért így is melegebbre fűti a vizet, mint 29°C, tehát ne a a fűtőszál tekerőgombjának higgyünk, hanem a HŐMÉRŐNEK, ami szintén része a megbízható keltetőnek)

- 1 db tégla az akvárium aljára fektetve

- 1 db kb 4 literes ( nálam ekkora volt kéznél, de ennyi tojásnál kisebb is elegendő) műanyag ételtárolós doboz (a jégkrémes is teljesen jó)

- 1 zacskó virágbolti tőzeg (nekem olyan 2 literes körüli zacsit sikerült venni, a keltetőbe felhasználandó mennyiség ennél lehet kevesebb is, meg több is, ízlés szerint).

- 1 db üveglap, ami szinte teljesen lefedi az akváriumot (egy icipici rést én hagytam a szellőzésnek, de van, aki szerint inkább nem kell a rés, mert bemehetnek olyan rovarok, ízeltlábúak, akik a tojásokra kellemetlen hatást gyakorolhatnak (kikezdik, odapetéznek, stb.)

- Én még egy levegőztetőt (akváriumi buborékoló) is alkalmaztam két okból:

            1. a vizet jobban megmozgatja, talán kicsivel nehezebben törik el a fűtőszál üvegburkolata

            2. az amúgy párás, meleg, fülledt keltetőbe egy pici levegőmozgást is elősegít, és mégse lesz huzat.

Az már természetes (sok helyen olvastuk), hogy a keltető tetején az üveglapot ferdén célszerű feltenni (magyarul egyik oldala magasabban legyen, mint a másik). Arról viszont kevés helyen írnak, hogy az akvárium aljának "MUSZÁJ LENNE VÍZSZINTESEN ÁLLNIA", így én egyszerűsítettem, és az egész akváriumot kicsit "megdöntöttem" azáltal, hogy az állvány, amin ez (és még 6 másik akvárium is) van, kicsit meg lett döntve, és két lába kiékelve. Így az egész állvány kicsit dől a fal felé, és nehezebben borítom magamra.

Az akvárium tetején lévő üveglap alsó felszínén lecsapódó pára így, a fizika erőinek engedelmeskedve szépen lecsorog az akvárium "FAL felőli" oldala felé, majd ott visszacsorog az akvárium alján a többi vízbe. ÉS nem csepeg rá a tojásokra, meg a műanyag dobozba sem, ahol így csak PÁRÁS, de nem vizes, tocsogós, fullasztó a keltetőközeg (a tőzeg).

Megemlítettem ezt egy szintén  siklókat tartó, években mérhető tapasztalatú fiatal barátomnak, aki velem együtt azon a véleményen volt, hogy a kelés közben a tojásnak nem kéne eresztenie semmiféle lét, így feltehetően az a tojás nem való a többi közé, mert ha a lé, vagy a tojás elkezd penészedni, akkor könnyen bajba kerülhet a többi, még egészséges tojás is (mert hát még komoly hetek vannak vissza a kelésig).

Így nagy egyetértésben, és megerősítve a gyanúmban, hazamentem, és kivettem (óvatosan, hogy össze ne nyomjam) a "sérült" tojást. egy egészen apró lyukat fedeztem fel a tojás "alján", ami eddig a tőzeg felé volt (mert hát nem takartam be a keltetőben a tojásokat, hogy lássam, ha netán valami gond lenne).

Letettem egy kis rongydarabra, hogy ha netánn a lé még csorogna (mert amikor kiemeltem, éppen elcsöpent ez a sűrű, nyúlós, mégis átlátszó, zselészerű izé), akkor a rongy majd szívja fel.

Fogtam egy jó éles szerszámot, amit én otthon csak szikének becézek,  és felvágtam a tojás héját.

Szinte máris kibuggyant valami fehéres, vajszínű izé, amiről később kiderült, az a SZIKANYAG, amiből a siklómagzatok táplálkoznak a kelésig, meg még utána is egy ideig. Ez a szikanyag nagyjából elfogy, mire a kis sikló megnő akkorára, hogy kikelhet, és ami még addig nem használódott el, akkor, a kelés előtti napon, vagy órákban szépen "befordul, beszívódik" a kicsi hasába, majd (mint az emlősöknél a köldök) csak épp egy pici nyoma marad annak, hogy a magzati életben nyitva volt a hasa a kicsinek.

Ez a "köldök"-szerű kis heg is az első, vagy második vedléssel eltűnik, "nyom nélkül gyógyul".

Miután láttam, hogy ez a bigyó, a szikanyag jókora valami, tovább metszettem a bőrszerű héjat, és kis ablakot csináltam rá.

Láthatóak az erek, amik a tojás héja felől az oxygéndús vért viszik az "embrió" felé, látható a "magzatvízen keresztül"az embrió is.

 Ezután folytattam a metszést, hogy minél nagyobb nyíláson keresztül tudjam a tojás tartalmát kivenni (mert már nagyon izgatott, mit is találok pontosan).

A tojásról aztán a héjat egy az egyben le tudtam venni, és érdekes volt látni külön a tojáshéjet, belülről erekkel átszőve, meg a szikanyagba "burkolt" magzat.

Ezt követően óvatosan lefejtettem a magzatról a szikanyagot, és a következő látszott:

Ekkor volt az, hogy a kicsi mintha megmozdult volna...

A szívem szakadt meg, hogy egy éllő magzatot piszkálok, bántok a ténykedésemmel. Megfogadtam, hogy többet ilyen tojást, amiben akár egy szikráját is látom a túlélésre való esélynek, nem fogok bántani, piszkálni.

Miután teljesen eltávolítottam a még aprókat mocorgó "babáról" a szikanyagot, és kicsit kiegyenesítettem (a kicsit), láthatóvá vált a dobogó szíve.

Kiegyenesítettem teljesen, megmértem egy mérőszalaggal, épp 18 cm volt a hossza. Félidős magzattól nem is rossz, azt hiszem!

Aztán a tenyerembe vettem, összetekertem újra, és akkor is láttam a kis dobogó szívét.

Nagyon sajnáltam, de ekkor már nem tudtam  visszacsinálni.

Mindenesetre tanultam belőle.

Remélem, másnak is sikerül.

Egy apró tett, hogy más is tanulhasson a kicsi halálából: szereztem formalint, és egy kis üvegbe eltettem a "kioperált kicsit", mondhatni tartósítva.Így szakkörön, kiállításon, esetleg ha ismeretterjesztő kisfilmet csinálunk, ez a kis jószág is egy újabb megmutatni való a többi között...

Üdvözlettel: M. Gyula, alias Tom Newman