ÉÉÉs megvolt a február hatodikai, gyakorlatilag spontán szerveződött klub-túránk!
Ózdról ingulva négyen, Járdánházán kiegészülve öt főre, kis csapatunkkal (Kummantos (Dávid) és Kedves párja, Hamulaci, CS.Gábor, no meg én) meglátogattuk Budapesten az AQUADEPO-t, mint régi új vásárlók. Csapatunkból ketten már korábban is vásároltunk Tamáséknál, de leginkább a széles választék miatt mentünk. ÉS szerencsénk volt, mert mint régi vásárlónak, némi kedvezményt is adtak. Egy okkal több, hogy legközelebb is oda menjünk.
Természetesen egy akvarista csapat, ha felmegy a fővrosba, nem hagyhatja ki Pasaréti Gyula (elnökúr) tenyészetét, mint tanulmányi kirándulást. Egy melléképületben nem sok, hanem RENGETEG akvárium, és két ember csak lapjával fér el.. illetve.. igazából egyszemélyes a hely. Bent mozogni, pláne egymástól függetlenül két ember már nehezen tud. ÉS az a rengeteg féle hal.. nem csak a darabszám, a fajok sokasága is lenyűgöző.
Én már jártam ott többször, tulajdonképpen nem kéne, hogy hasraessek a dologtól... mégis csak ámulok és bámulok. LENYŰGZŐ az a laza, közvetlen természetesség, ami mind a helyből, mind a gazdájából (Pasa) árad. Egy rém közvetlen, rém egyszerű ember, rémisztően rengeteg hal, akvárium, és káprázatosan hatalmas TUDÁS birtokosa. láttunk nála petéket horó (terhes) kaliforniai (vörös)rákot, ami pont fehér színváltozatú..
láttunk mexikói axolotl-okat, kicsit és nagyot is. ... Nílusi sokúszós csukát... Szabad szemmel alig észrevehető pici, 2 napos zebradáiókat (vagy 2000, azaz kétezer példány tuti volt abban a két akváriumban)... páncélosharcsából KOROMFEKETÉT, meg vagy 4-5 külkönbözőképpen pöttyös fajt.... és tenyészcsapatokat, nem itt-ott egyet mutatóba!! Vitorláshalakat, egy 500 literes akváriumban... minimum400dv fiatal, növendék hal egyszerre, egy hatalmas cspatként... meg másik hatalmas aváriumokban felnőtt állatok... rengeteg, sokféle, és életerős példányok. Sórák-kertetőből legalább 3 üzemel egyfolytában, a rengeteg ivadékhal miatt, levegőpumpák olyanok üzemelnek, amiket máshol nem is igen láttunk még (hatalmas teljesítmény), és kis ventillátorok fújják a plafon felől lefelé meleget (ami magától a fizika törvényei szerint megakadna odafent). TUbifexből TÖBB liter, a könyvekből ismerős tálcás-csepegtetős rendszeren... óriási élmény. LÁttunk egy fagyasztót, amiben vörös szúnyoglárvák is vannak lefagyasztva.. belenéztünk..
hát nem a csomagolás, és nem a víz foglalja a sok helyet. hanem a temérdek kaja. Vörös-, fekete-, és "fehér" Szúnyoglárva, daphnia (osztályozva méret szerint), cyclops, és egyéb planktonok jéggé fagyva, liter- és kilószám...... a mi itthoni "raktárunk" kismiska, akármit is tettünk eddig.
Meg is fogadtam, hogy megyek a tóra Ózdon és B.Nádasdon is planktonozni, amint lesz társaságom (már van), és az időjárás is engedi!
Természetsen néhány halat gyorsan kiválasztottunk, és klub.kedvezménnyel megvásároltuk, ha már ilyen messziről elmentünk, hoztunk valamit emlékbe.. Én pl. Siófokról származó vitorláshalakat, ( F. András, alias MOST barátunk tenyészetéből), meg néhány páncélos harcsát.
Ha Hüllősök, pláne, a mi egyesületünkből mennek, akkor kis kitérőt érdemes tenni, bármi is az úticél, és benézni FEKOSZ-hoz. Mi ies ezt tettük, bár valami furcsa okból jobban siettünk haza, semhogy bekéreckedjünk az állataihoz, hogy lefigyelhessük a nagy titkot, hogyan is kell siklót tenyészteni. Így maradt egy jó kis barátio beszélgetés, kutyasimogatás, és irány tovább.
Mint hüllőst, természetesen a takarmányállat-utánpótlás foylamatosan foglalkoztat engem is. Ennek okán megkerestük RICANTÁÉKAT, Anitát, és Eriket Bp-en. Élmény volt hazafelé az autóban 100-nál több élő egérrel utazni (már csak a szaguk miatt is).
Miovel tudtuk előre, hova megyünk, már megbízásunk is volt, hogy kinek mit kell hozni. Így hazafelé még Borsodszentgyörgyre is kiruccantunk néhány halacskával.
Én fél tízkor este bírtam hazaérni. Addigra a csapat többi tagját persze már "ledtam" otthon.
Hazaérve még be kellett hordani a sok-sok fagyasztott kaját (amit vettem/szereztem/kaptam) az autóból, a konyhai fagyóba (közben anyósom, amilyen jólnevelt, máris segített, és kipucolta a fagyasztónak azt a fiókját, amibe pakolni kívántam a fagyasztott hörcsögöket, egereket, patkányokat, szúnyoglárvákat, meg hasonló vackokat)....
Aztán elkezdtem az élő egereket behordani a pincébe. Hamar végeztem a behurcolkodással...
CSAK 105 élő egeret hoztam (és útközben senki nem mondta, hogy neki kéne belőle 10-20db), meg 5 vitorláshalat magamnak, 10 vitorláshalat hamulacinak, 4 páncélosharcsát magamnak, kétszer FÉL LITER tubifexet (élő!).
A fagyasztott vörös szúnyog is emlékeim szerint 5 db egykilós csomag.... tehát bevásároltam.
a sórákpete, amit vettem, gyenge 9 deci (a szokásos mennyiség, és hát kb 10ezerFt-ért már ennyi mindenképpen elvárható).
Ráadásul kaptam egy egérszállító dobozt. Vittem magammal a "szokásos" műanyag dobozaimat, meg egy hungarocell-dobozt a fagyasztott cuccnak. Frankón kevésnek bizonyult a hőszig. doboz. MÉG A SZÚNYOGLÁRVA SEM fér bele.
Kaptunk egy másik hungarocell-dobozt, a sok halacskának, amiket hazahoztunk... Gábor barátunk nagyon jól járt. Sikerült olcsón bevásárolnia egy nagyon szép páncélosharcsa-fajból, néhány felnőttnek látszó példányt.
Viszont ami meglepett kissé mindannyiunkat, és öröm volt mindenkinek: Miden állat, amit hoztunk, épségben hazaért, és a fagyasztott cuccok is fagyottak maradtak. Még a tubi is jól viselte az utat..
Mikor hazaértem, és behurcoltam a sok csomagot, nekiláthattam ellenőrizni, megvan-e minden egér.
Ugyanis a kapott szállító-doboz tetején egy már épp kandikált kifelé, mikor Dávidék kiszálltak. Akkor kezdtünk el félni, hogy esetleg néhány már szabadon garázdálkodik az autóban.
Megvan mindenki.
Illetve csak megvolt, mert a macskám, no meg a felnőtt siklóim tettek róla, hogy a hozott állomány minőségellenőrzése megtörténjen.
Kettesével ették a kifejlett egereket. ÉS voltak, akik ezek után még sokcsecsű egérből is bekajáltak. Pótvacsoraként.
Ez elég időigényes mutatvány volt, de én már ráértem. gyermekeim addigra lefeküdtek.... már én se rohantam sehová. Annál inkább siettem kimosni a tubit, elhelyezni (megfelelő helyet keresni nekik, majd elhelyezni) az új halakat...
megetetni minden halat.
bekészíteni a maradék sórák-petét a keltetőbe, hogy holnap szüretelhessünk belőle bőségesen....
az egereknek még takarítani kellett helyet, ahova kerülhettek. Aztán kipucoltam egy akváriumot is. a vitorlások, Laci vitorlásai is, meg az enyimek is, igazából jobb helyet érdemelnek, mint amit most hirtelen kaptak.
Külön pozitív élmény, hogy oda-vissza végigröhögtük az út nagy részét, nagyon jó hangulatban utaztunk. ÉS ehhez senkinek nem kellett alkoholizálnia!
De remélem, a többiek is leírják a saját szemszögükből! ÉS KÉREM, aki fotózott, küldje/hozza a fotókat, hadd tegyük fel mielőbb! |