Forgalmasabb napokon üres polcok előtt lézengő árufeltöltők borzolják a vásárlók idegeit néhány Tesco áruházban, ahol a társaság szeptemberben bevezetett új polcszervizrendszere miatt nem ritka a fejetlenség. A rendszert a beszállítók többsége továbbra is élesen bírálja, és bár az indulásakor még a cégek többsége mondott nemet a kezdeményezésre, a dacoskodók száma mostanra csökkent. Úgy tudjuk, legalább 15-20 társaság van még, amely továbbra sem akar leszerződni az új, kedvezőtlenebb feltételek mellett azzal a hat vállalkozással, amely a Tesco új rendszerét gondozza.
Éppen emiatt találni még mindig olyan áruházakat, ahol akadozik az érintett társaságok áruellátása. A beszállító természetesen rendszeresen szállít, terméke a raktáron van, de a Tescóval szerződött polcszervizes vállalkozás e gyártóknak az árujához nem, vagy csak nagyon különleges esetekben nyúl hozzá.
Egyetértés nincs
A rendszeren kívül maradók számának csökkenése ellenére, a FigyelőNet információi szerint, a legnagyobb gyártók továbbra sem értenek egyet a rendszerrel, ugyanis a hírek szerint növekedett a szolgáltatás díja, amely esetenként az áru fogyasztói árában is megjelenhet, de nagyobb probléma, hogy a szolgáltatás minősége sem éri el minden esetben a korábbi szintet. Ennek oka a cégek szerint az, hogy a polcfeltöltést végző hat társaság közül több olyan is van, amely korábban inkább promóciós tevékenységet, illetve hoszteszszolgáltatást végzett, nem volt megfelelő számú alkalmazottja a polcszerviz-szolgáltatás végzésére.
Képzetlen munkaerő
Információink szerint a Tesco némely üzletében egyetemistákat alkalmaz, hogy a polcokat feltöltsék azoknak a cégeknek a termékeivel, amelyek nem szerződtek a társaságokkal, ám forgalmasabb napokon az áruforgalom gyorsabb, mint a képzetlen munkaerő keze. De egyelőre az sem dőlt el, hogy az egyetemisták munkabérét a hipermarketlánc kiszámlázza-e a gyártónak, vagy sem.
Miért fontos?
A most készülő kereskedelmi kerettörvény is kitér arra, hogy mi számít kereskedelmi szolgáltatásnak. Azonban a végrehajtási rendeletektől is függhet, hogy kereskedelmi alaptevékenységnek minősül-e az árufeltöltés és a polcrendezés, vagy sem. A gyártók szerint elvileg ez a kereskedő saját feladata lenne, hiszen az árut a szállító legyártotta, elfuvarozta, átadta a kereskedőnek, ettől kezdve az utóbbinak kell azzal sáfárkodnia. A helyzet természetesen ennél bonyolultabb, hiszen a kisebb alapterületű üzletekben is történik polcrendezés, amit esetenként egy-egy márka területi képviselője végez, például a rendelésfelvételek mellett. Iparszerűen természetesen csak a nagy alapterületű áruházakban történik mindez.
Kevesen vannak
A polcszerviz és árufeltöltés a leggyorsabban forgó árucikkek, így az üdítőital, a sör, a kozmetikumok és háztartási kemikáliák, a piperecikkek vagy az édességek gyártóinak a legfontosabb. A honi élelmiszerláncoknak, főként a nagy alapterületű, modern kereskedési formát kínáló egységeknek nagyjából 40-45 társaság nyújt polcszerviz-szolgáltatást. Ez az árufeltöltéstől az áru kihelyezéséig, a polc rendezéséig terjed. Korábban a Tesco is beengedte ezeket a társaságokat, ma már hivatalosan nem. A polcszerviz-szolgáltatók alkalmazottjait a legnagyobb gyártók általában maguk képzik ki, oktatják, hogyan kell kihelyezni az árut, és mikor milyen forgási sebességgel számoljanak.
A köznyelvben árufeltöltőnek nevezett munkaerő az utóbbi időben szakmává vált, hiszen az áru kihelyezése a legfontosabb feladatok egyikének tekinthető egy áruházban. A piackutatók adatai szerint a vásárló végső választásában döntő szerepet játszik egy termék áruházi megjelenítése. A legnagyobb gyártók, vagy új márkát bevezetni igyekvő cégek milliókat áldoznak havonta saját árufeltöltőikre és a polcszerviz-szolgáltatásra. Ezért elvárják, hogy a polcszerviz-szolgáltató személyre szabott konstrukciót kínáljon számukra. Egy-egy árufeltöltő a gyártóval folytatott napi kapcsolat révén bennfentes információkhoz juthat, természetes, hogy az adatokat a gyártó igyekszik saját körein belül tartani. Emiatt szaporodott meg az eladáshelyi kommunikációval (többek között polcszervizzel) foglalkozó cégek száma. Ezek a társaságok éves viszonylatban 1-2 milliárd forint forgalmon osztoznak. Az egy alkalmazottra jutó munkaórákat tekintve a legnagyobb bevétel a tescós szolgáltatásokból származik, érthető, hogy a körön kívül rekedt cégek bírálják a társaság döntését. A Tesco szerint átláthatatlanná vált a helyzetet, s az új rendszerrel ezen igyekezett segíteni. Egyes számítások szerint viszont még az sem biztos, hogy az új rendszer magasabb árait valóban az állítólagosan felmerülő polcszervizes többletköltségek indokolnák.
További problémák: jön a karácsony
A gyártók többségének a tarifaemelkedés mellett az a fő problémája, hogy a hat cég túlságosan kevés ahhoz, hogy olyan árufeltöltőt találjon, amely már ne végezne hasonló szolgáltatást a piacon tevékenykedő konkurenciának.
A helyzet egyébként mind kényesebbé válik, hiszen a napokban elkezdődött a karácsonyi kiskereskedelmi hajrá. A helyzet rendbetétele így mind a beszállítóknak, mind a hipermarketláncnak érdeke, hiszen a következő hetekben immár csak erős kereskedelmi napok jönnek, kérdés, hogy a hat cég a jelenlegi munkaerővel képes lesz-e a 44 hipermarket polcainak áruigényét maradéktalanul ellátni.