Kapcsolódó témák Ismét Vizi lett az MTA elnöke

Magyarországon a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása, a magyar tudomány képviselete a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) feladata. Az MTA szerepe az egyetemi kutatóintézetek megszüntetése óta még jobban felértékelődött. A tudomány, a kutatás költséges tevékenység, a fészerben barkácsoló feltalálók kora lejárt. A kísérletekhez drága műszerekre, a hatékony kutatáshoz intézményi keretek közt működő kutatócsoportokra van szükség. A pályázatos rendszerből adódóan egy kutatócsoport adott létszám alatt működésképtelen, például egy komolyabb, több száz oldalas pályázat megírásához is komoly csapat kell.

Lépést tartani

Az elit klub Az MTA-nak a naptári napok számával megegyező tagja lehet. A társaság kihalásos alapon működik, új tagokat háromévente vesz fel sorába a testület, legutóbb tavaly került erre sor. Az Akadémia munkájához számos tudós, kutató csatlakozhat, beleszólva működésébe, döntéshozatalába. Magyarországon mintegy tízezer ilyen személy van, a határon túlról pedig további ezer. Az összesen tizenegyezer kutató kétfordulós szavazás során kettőszáz képviselőt választ soraiból, akik a közgyűlésben foglalnak helyet, mely természetesen magában foglalja az összes akadémikust is.

A lépéstartás és a versenyképesség két külön fogalom. Az intézetek alapvető működéséhez is nélkülözhetetlen a pénz, és ha nem is tudnak átütő sikereket, eredményeket elérni, egy működési alapköltségre szükség van, hogy elkerüljék a leszakadást. Összehasonlításul: ma Magyarországon a népesség arányát tekintve feleannyi kutató dolgozik, mint az Európai Unióban, és harmadannyi, mint az Egyesült Államokban.

Baj nem csak a létszámmal, az állománnyal is van. A szakmai színvonal emelése lomha és nem zökkenőmentes folyamat. Ennek egyik oka, hogy kicsi a kutatóintézetek, az igazgatók mozgástere. Az utánpótlás biztosítására minden évben százharminc fiatal kutatót vesznek fel ugyan, de a véges pénzügyi keretek miatt határozott – általában egy év, legfeljebb három év – időre. A vérfrissítésre, „minőségi cserére" – ahogy az MTA főtitkára fogalmazott – alig van lehetőség, mert a közalkalmazotti munkaviszonyban foglalkoztatott kutatók elbocsátása a magas végkielégítési kötelezettség miatt elviselhetetlen terheket róna az intézmény büdzséjére. Emellett a pályázatoknak kiszolgáltatott intézetekben a pályázatképes, gyakorlott munkatársak szerepe kontraszelektív módon felértékelődik.

Tavaly 37,5 milliárd forintból gazdálkodott a Magyar Tudományos Akadémia, az idei költségvetésben 38,2 milliárd forintot terjesztett be a kormány, ehhez jön még hatmilliárd forint az Országos Tudományos Kutatási Alapból. A vezetőség tizenöt-tizenhat milliárd pályázatokból befolyó forintra számít. Az Akadémia májusban összeült közgyűlése 47 milliárd forintot kért a kormánytól.

Fennmaradni

A szervezet Az Akadémia – kísérletet téve, hogy a különböző tudományterületeket véges számú egységbe fogja össze – tizenegy tudományos osztályt hozott létre, mely szükségszerűen magában foglal interdiszciplináris területeket is. Az osztályok változó számú, tíz-tizenkettő bizottsággal rendelkeznek, az érdemi döntések meghozatala az ő feladatuk. A különböző, kifejezetten az egyes tudományterületeket érintő problémákat a szakbizottságokhoz delegálják. A szó szoros értelmében vett tudományos kutatómunkát a különböző osztályokhoz tartozó változó számú intézetek fogják össze. Valamennyi szakterület valamennyi intézete önálló jogi személy, az Akadémia elnöke – a szakmai színvonalat szavatolandó – csak az intézet igazgatóját nevezi ki.

A legtöbb intézet financiális okok miatt szakmai kihívásokkal néz szembe. A parlament által megszavazott költségvetés ugyanis a teljes – alapvető – működéshez szükséges kiadásoknak csak egy részét fedezi, a további pénzeket pályázatok útján szerzik meg az intézetek. Az Akadémia költségvetése eleve magában foglal egy kizárólag pályázatokra fordítható keretösszeget, ez az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA).

A kormány által az idén beterjesztett költségvetés hatmilliárd forint OTKA-t tartalmaz, de több százmillió forint folyik be a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) pályázataiból is. Minisztériumokkal is dolgoznak a különböző intézetek, például a globális klímaváltozás, a talaj minőségének vizsgálatára közös vagy egyedül a szakminisztérium által támogatott szerződések jelentős pénzforrást jelenthetnek.

Vállalatok is rendelnek egy-egy konkrét kutatást, s az Európai Unió programjaiban is több intézet vesz részt, és az Egyesült Államok sem marad ki a körből. A legnagyobb újvilági szervezet, a Nemzeti Tudományos Alap – National Science Foundation – pályázatain keresztül is érkezik pénz. E pénzek fontosságát mutatja, hogy 2004-ben a különböző intézetek a költségvetés által az Akadémiának juttatott összeg tizennégy százalékát nyerték el pályázatok útján. „Ha több lett volna a költségvetési pénz, még többet nyertünk volna el" – jelentette ki Meskó Attila, az MTA főtitkára a FigyelőNetnek.

Túl sokat kapnak az akadémikusok

Egyes vélekedések szerint a fő probléma a kevés érdemi munkát végző akadémikusok honoráriuma. „Az akadémikusoknak nem kéne annyi pénzt elvinniük" – mondta Kálmán C. György tanszékvezető egyetemi tanár a FigyelőNetnek. Hozzátette, az akadémikusok nagy része nem az érdemi munkát végző kutatóintézetekben dolgozik, hanem különböző egyetemeken, mégis az Akadémia költségvetésének jó részét az ő nem alacsony fizetésükre fordítja. Az idei augusztusi kormányrendelet, mely az MTA-t tartalékképzésre kötelezte, tovább élezte a helyzetet: az Akadémia a kutatóintézeteken spórol. „Minden évben vannak megszorítások, és minden évben az intézetek szenvednek tőlük" – hangsúlyozta Kálmán C. György.