Egy örökifjú amerikai

A gabonasikló

Elaphe guttata

A gabonasikló egy igen régóta ismert és tartott siklófaj. A gabonasikló olyan örökifjú állat, amely az évek során mit sem vesztett a népszerűségéből. Érdekes viselkedésével, tetszetős külsejével és könnyű tarthatóságával méltán kiérdemli a „népállat” címet.

Elterjedés: Rendkívül széles az elterjedési területe. Az USA középső részétől ÉK Mexikóig terjed természetes élőhelye.

Élőhely: Rendkívül széles elterjedési területén rengeteg különféle élőhelyet népesít be. Szinte mindenhol megtalálható. A füves pusztákon éppoly gyakori mint a lombhullató vagy tűlevelű erdőkben, de kultúrakövető fajként az emberi településeken is megtalálható. Innen ered neve is hiszen gyakran keresi fel a gabonatárolókat ahol rágcsálókra vadászik.

Leírás: Közepes termetű siklófaj, 140-160 cm az átlagos mérete, de ennél nagyobbra is megnőhet. A rekordot egy 182 cm-es példány tartja. Színezete rendkívül változatos. Az eredeti vad színváltozaton kívül rengeteg kitenyésztett színváltozat létezik. Ezek közül rendkívül elterjedt a snow. Az ilyen példányok hófehérek piros szemmel. Az eredeti vad és a snow keresztezéséből jön létre az ún. félalbínó. Ezek a példányok narancssárgás színezetűek, hiányzik belőlük a fekete színtest. Hasuk az albínó vérvonal jeleként egyszínű fehér. Szemük általában piros. Újabban kezd elterjedni a fekete színváltozat is. Színezetük hamuszürke fekete mintával. De ezenkívül számos szinte már természetellenes színváltozat is létezik, mint például a teljesen vörös vagy citromsárga példányok. Gyakran hallani, hogy a különböző színváltozatok fogékonyabbak egyes betegségekre vagy táplálkozási illetve növekedési zavaraik vannak, de ezt kétséget kizáróan nem bizonyították. Az eredeti vad színváltozat vöröses színezetű, a háton vörös foltokkal melyek feketével szegettek. Az állat oldalán a színek inkább sárgás tónus felé tolódik el, a hason fehér, sötét foltokkal tarkítva így alakul ki az oly jellegzetes „zongora” has. Az állat feje viszonylag kicsi, a pajzsok viszonylag karakteresek. Pupillája kerek. Általánosságban elmondható a fajról, hogy rendkívül kiegyensúlyozott, még a nem szelídített példányok is könnyen kezelhetők, így gyerekek számára is nagyszerű hobbiállat.

Tartás: Tartása meglehetősen egyszerű. 2-3 esetleg 4 állatnak egy 100x50cm alapterületű és 50cm magas terráriumot javaslok. Nagyobb helyen akár 10-15 példány is együtt tartható. A terrárium készülhet fából és üvegből is. A fa előnye, hogy viszonylag könnyű, nem törik és jól megmunkálható hátránya, hogy megfelelő kezelés hiányában felveszi a nedvességet és nem túl jól tisztítható. Ezzel szemben az üveg rendkívül törékeny de jól tisztítható, ezért kisebb terráriumok agyagául az üveget míg nagyobbakéhoz a fát, laminált bútorlapot javaslom. A megfelelő szellőzős érdekében a terrárium tetején készítsünk dróthálós szellőtőt.   A terrárium berendezésére több megoldás is szóba jöhet. Az első a természetes berendezés ekkor aljzatnak tőzeget vagy fenyőkéreg őrleményt (mulcsot) használjunk de a kettő keveréke is rendkívül dekoratív. Előnye, hogy jól tartja a nedvességet és a szagokat, valamint tapasztalataim szerint a tőzeg enyhe savassága megakadályozza bizonyos kórokozók talajban való elszaporodását. Berendezésnek használhatunk faágakat, kisebb rönköket, köveket, kéregdarabokat. Mind a berendezési tárgyakat mind a talajt fertőtleníteni kell mert ezekkel behurcolhatunk kórokozókat és parazitákat pl. atkákat is. A másik lehetőség a mesterséges berendezés, ekkor papírtörölköző aljzatot és műanyag búvóhelyet használunk. Ezt a megoldást azonban csak karantén terráriumban vagy betegség miatti elkülönítésnél alkalmazzuk. Nagy hátránya, hogy a kígyók nem érzik magukat túl jó ezért csak szükséghelyzetben használjuk. Az állatok előtt mindig legyen egy számukra felboríthatatlan tálkában víz melyet kétnaponta cseréljünk tisztára. A megfelelő ivóvízellátás rendkívül fontos hiszen a hosszantartó szomjazás hatására vesekárosodás léphet fel míg az állott víz fertőzések forrása lehet. Az itatótál agyaga a könnyű tisztíthatóság érdekében műanyag vagy mázas kerámia legyen. A terrárium hőmérséklete 23-30 ^oC legyen. A gabonasikló ugyan átmenetileg elviseli az alacsonyabb hőmérsékletet de tartósan emésztési zavarokhoz vezethet. Egy a fenti méretű terrárium fűtésére megfelel egy 40-50W teljesítményű lámpa. Ezt a terrárium egyik felére tegyük így kialakul az egyes részek közötti hő különbség. Ekkor az állat maga választja ki a számára optimális hőmérsékletű helyet. Fontos, hogy az égőt a terráriumon kívül helyezzük el mert az óvatlan állatok könnyen megégethetik magukat és ezek a sérülések igen súlyosak lehetnek. A megfelelő páratartalom 60-70%, ezt kétnaponta végzett permetezéssel biztosíthatjuk. A permetező tisztítás is fontos hiszen az állott vízhez hasonlóan fertőzéseket terjeszthet. A tisztításhoz sose használjunk vegyszereket, mert ezek még kis mennyiségben is mérgezőek lehetnek. Helyette inkább forró vizet használjunk. Ez a berendezési tárgyakra is alkalmazható, de a talaj esetében praktikusabb a mikrohullámú sütő. A gabonasiló táplálása nem okoz különösebb problémát, erre a célra tökéletesen megfelelnek az egerek, patkányok, futóegerek megfelelő méretű példányai. A hörcsögöt nem javaslom mivel rendkívül zsíros és nehezen emészthető, tapasztalataim szerint általában visszahányják őket. A takarmány felkínálására több megoldás is lehetséges. Az első, hogy a takarmányt beengedjük a terráriumba. Ez rendkívül veszélyes lehet az állatra nézve hiszen az egér vagy patkány akár meg is rághatja, ezért sose alkalmazzuk! A második lehetőség, hogy az élő prédát farkánál fogva a kígyó elé lógatjuk. Ekkor is fennáll az a veszély, hogy a kígyónak sérülést okoz a takarmány de erre szinte elenyésző az esély. A harmadik módszer, hogy frissen leütött prédával kínáljuk meg állatainkat. Ez teljesen biztonságos. A takarmány leütésének leghatékonyabb módszere, hogy farkánál fogva a hátát, tarkóját valamilyen kemény tárgyhoz csapjuk. Ekkor a gerinc törése miatt azonnali pusztulás lép fel. Ennek a módszernek ugyan sem, a hangja sem a látványa nem szép de ez a leghumánusabb. Ha nagyobb mennyiségű takarmányt szerzünk be egyszerre leütés után fagyasztással, tartósíthatjuk. Ez remek alkalom arra, hogy családtagjaink haragját magunkra vonjuk. A fagyasztott takarmánnyal kapcsolatban sokan említik, hogy nem minden példány fogadja el. Tapasztalataim szerint megfelelő szoktatással a testmelegre melegített takarmányt minden példány elfogadja. Sokfelé hallani, hogy milyen fontos a megfelelő vitaminbevitel a hüllők esetében ez alól a gabonasikló sem kivétel, azonban a különböző vitaminkészítmények helyett a következő módszert javaslom. A megvásárolt takarmányállatot néhány napig tartsuk vitamindús gyümölcsökön, zöldvégeken. Ha magunk tenyésztjük a takarmányállatokat (ez a lehető legjobb megoldás hiszen garantált a takarmány minősége) igyekezzünk teljes értékűvé tenni a takarmányukat és így állatunk is hozzájut a megfelelő vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz. Az etetések alkalmával ha több állatot tartunk egy terráriumban érdemes őket ez időre különválasztani, nehogy a hamarabb végző példányok összenyeljenek társaikkal, mert az akár tragikus következményekkel is járhat. Erre jó megoldást jelentenek kiseb-nagyobb dobozok, vödrök és egyéb edények. De akár a bezárt szobában felügyelet mellett szét is pakolhatjuk őket.

Ivarmeghatározás: A gabonasikló ivarjának megállapítása nem jelent különösebb gondot. Erre is két módszer alkalmazható. Az első az ivari dimorfizmus alapján, ennek hátránya, hogy nem 100%-os biztonságú és csak a kifejlett állatoknál alkalmazható. Előnye, hogy szinte bárki elvégezheti. Ez a következő módon történik. Az állatot finoman a hátára fordítjuk és a farki részt vesszük szemügyre. Ha a farok résznél a kloáka előtti területet figyeljük meg és ez viszonylag vékony ill. fokozatosan megy át a farokba és a kloáka után fokozatosan vékonyodik el a testvég hímet tartunk a kezünkben. Ha a kloáka előtti rész viszonylag vaskos és a farok hirtelen vékonyodik el nősténnyel van dolgunk. A második, biztosabb módszer a szondázás. Ekkor egy vékony fém vagy műanyag pálcát vezetnek be a kloákánál a farok irányába. Ha a szonda mélyre csúszik be az állat hím ha viszont korán „megakad” nőstény. A szondázással kapcsolatban fontos megemlítenem, hogy csak gyakorlott terrarista vagy szak állatorvos végezze, mert hiba esetén akár az állat pusztulását is okozhatja vagy szaporodásképtelenné teheti az adott példányt. Éppen ezért senkinek nem javaslom, hogy otthon saját szakállára kísérletezzen, mert komoly következményekkel járhat. Ellenben a gyakorlott személy végzi teljesen biztonságos.

Tenyésztés: A gabonasikló tenyésztése nem tartozik a bonyolult feladatok közé, viszonylag könnyen elvégezhető. Ha rendelkezünk egy ivarérett tenyészpárral szinte biztos, hogy szaporodni is fognak. A tenyésztésnek ugyan nem előfeltétele a teleltetés de rendkívül jó hatással van a fészekalj méretére és  kelési arányra. Ezt a mi telünkön végezzük. A nemeket különítsük el. Az állatokat ilyenkor fokozottan tápláljuk, majd a teleltetés megkezdése előtt 10-14 nappal fejezzük be a táplálást és várjuk meg míg állatunk kiemészt. Ez nagyon fontos mert a teli tápcsatornával teleltetett állat akár el is pusztulhat! Ezután fokozatosan csökkentsük a hőmérsékletet13-15 ^oC-ra. Ez az időszak 1-2 hónapig tartson. Az időtartam függ az állat testméretétől és kondíciójától. A kisebb példányokat kevesebb ideig míg a nagyobbakat hosszabban is teleltethetjük. Beteg vagy élősködőkkel fertőzött példány tilos teleltetni. A teleltetés alatt ajánlott az egyesével történő elhelyezés, legfeljebb két állatot rakjunk össze nehogy zavarják egymást. A teleltetésre megfelelnek nagyméretű műanyagdobozok vagy kisebb terráriumok. Ezeket egyszerűen rendezzük be. Vita tárgyát képezi, hogy természetes vagy mesterséges módon berendezett dobozban teleltessünk. Véleményem szerint ennek nincs nagy jelentősége. De mindkét esetben elengedhetetlen egy itatótál és egy búvóhely elhelyezése. Az itatótálban ilyenkor elég hetente cserélni a vizet mert a felesleges zaklatás rossz hatással van a pihenő állatokra. Éppen ezért a telelőhelyet is úgy válasszuk meg, hogy lehetőleg egy nyugodt részen legyen. A teleltetés befejeztével a hőmérsékletet fokozatosan emeljük! A két nemet még ne helyezzük össze csak a kondíció visszanyerése és az első vedlés után. Ekkor a hímek szinte azonnal elkezdenek udvarolni. Ekkor a nőstény hátára csúsznak és szaggatott mozgással ingerlik. A párzás általában éjszaka történik így ennek az esetek legtöbbjében nem lehetünk szemtanúi. Ilyenkor a hőmérsékletet tartsuk magasan, 28-30 ^oC körül. A párzás után a nőstény 50-60 nappal rakja le tojásait melyek száma 8-20 között ingadozik de nagy és jól táplált nőstények esetén elérhető az egyenletes 20-25 tojásos fészekalj. A tojások sikeres lerakásának érdekében a nőstényt különítsük el és helyezzünk be mellé egy tojató dobozt mely egy viszonylag sötét műanyag doboz legyen amin egy akkora lyukat vágunk amin éppen befér az állat. Ennek aljára nedves tőzeget helyezzünk. A tojásokat lerakásuk után óvatosan helyezzük vizes keltetőbe, nedves tőzeg közé. Ennek nagy előnye a perlittel szemben, hogy enyhe savasságának köszönhetően megelőzhetjük a penészgombák elszaporodását. A tojások 29-30 ^oC-os hőmérsékleten 65-75 nap alatt kelnek ki. A hőmérséklet változtatásával befolyásolhatjuk a kikelő kicsik nemét is.*Nem igaz, a gabonasiklóknál a hőmérséklet nem befolyásolja a kicsik nemének kialakulását! Alacsonyabb hőmérsékleten inkább nőstények míg magasabb hőmérsékleten hímek várhatók. Ezt a módszert egyes tenyésztők tudatosan alkalmazzák, ha inkább egyik nemű példányok „előállítására” törekednek. Az említett hőmérsékleten a nemek megoszlása véletlenszerű. A kikelő kicsik felnevelése általában nem jelent problémát. Táplálásukra újszülött rágcsálókat használjunk. Nagyobb szaporulat esetén hasznos lehet az egyenkénti elhelyezés, mivel így jobban nyomon követhető az egyes példányok fejlődése. A kikelő kicsik az első vedlésükig nem táplálkoznak! Így addig ne is próbáljuk őket megkínálni. Megfelelő táplálás esetén gyorsan fejlődnek és 3 éves korukban ivaréretté válnak.

Egyes híresztelésekkel ellentétben a gabonasikló tartásához semmilyen engedély nem szükséges. Az alapvető ismeretek birtokában bárki bátran belevághat ennek a fajnak a tartásba mivel rendkívül könnyen kezelhető, nem igényel nagy helyet, nem érzékeny a betegségekre és bárkinek sok örömet okoz tetszetős külsejével, barátságos természetével. A jól tartott gabonasikló pedig akár 20 évig is élhet.

Horváth Áron (vagans)