|
Témaindító hozzászólás
|
2005.10.07. 10:28 - |
Vajh hány apa típus van? Hogy mire gondolok?
Pl. fiatal apa,idős apa,elvált apa,bulizós apa,otthonülős apa,1gyerekes-2gyerekes-sokgyerekes apa....
Az igaz hogy az anyák 10X több dolgot csinálnak(sokszor egyszerre!!!) de azért apának sem könnyű lenni!
És most szörnyű de elvesztettem a gondolatmenetemet...később foly.köv |
[19-1]
Üdv Capriccio!
Elelt néhány év, s történt néhány nem igazán várt, nagyon nem tervezett dolog.
Már az az irigylésre méltó helyzet nem áll fenn.
Már az a háéz nem otthonom, már az a házasság nem létezik.
De létezik a két gyerek, létezik az édesanyjuk, létezik a Nagymama, létezik az új feleség, létezik egy nagyon mély lelki szakadékból kimászott apa, létezik egy kicsit lazább szerkezetű, de nagyobb létszámú család.
Ebben az új családban is van összetartás, de nem kényszerből, hanem egymás értékeinek kölcsönös elismerésén alapulóan.
Ebben a nagy családban léteznek földrajzi távolságok (ami az egyazon házban lakás esetén nemigen volt meg), mindenkinek van némi magánszférája.
Ha érdekel még a téma, ha még olvasod a fórumot, konkrétabbat is tudok írni. De csak úgy nem akarom az elmúlt 14 évet részletesen leírni, csak a magam szórakoztatására.
Én megéltem, átéltem, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, s nagyon remélem, hogy fejlődtem általuk. |
Üdv tomnewman !
Hát valóban irigylésre méltó az hogy ilyen segítő közegben tudsz élni...én ilyen "mesebeli" állapotokat ( Anyósom a világ egyik csodája! Vezeti a háztartást, és mindig számíthatunk rá, ha a gyerekkel kapcsolatban bármi gondunk van..) sajnos nem tudok magunk körül,feleségem és húga viszonya nem éppen felhőtlen,az édesanyjuk kórházban (nem éppen a javulás jeleivel ),apjuk tavaly halt meg rákban, az én szüleim meg kb. 200 km-re tőlünk a Dél-Alföldön próbálnak felszínen maradni,bár hogy valami jót is írjak én a testvéremmel tényleg testvéri viszonyt ápolok....
Nagy vonalakban ennyi ...(nem akartam jobban részletezni a nem éppen happí állapotokat ... ) |
ja, a lényeg lemaradt: és enélkül az összetartó, toleráns és áldozatkész csapat nélkül, akiket a családomnak tudhatok, valószínűleg egy munkába temetkező, és semmire nem haladó sokszázadik senki lennék, mondjuk a Dunántúlon.Aki rendszertelenül eszik, rendszertelenül alszik, egyik munkahelyéről a másikra rohan, és mindig kimerült.
Aki csak a pénzt hajtja, és nem ér rá észrevenni a szép dolgokat.
Így viszont egy kiegyensúlyozott, bár céltudatos és nem sokat lazsálós (nem épp a "TV+sör, más semmi" kategóriás) ember lettem, aki örömét leli a gyerekében(lassan gyerekeiben), a rokonaiban, a klubtársaiban, és van ideje még hobbiból állatokat tartani, és kiállításokat szervezni is. Meg rengeteg energiát ad, hogy egy szertő, meleg otthon vár, nem egy üres lakás, vagy egy üres frigó. (mert nélkülük még ott tartanék).
Mint apa, azt hiszem, megtaláltam a "középutat", bár sokat dolgozom a hobbi-klub ürügyén, de mégis jól érzem magam a bőrömben. |
FEkosz: igazad van, nincs ott a horog.. :)
Capriccio: Bocs, akkor félreértettelek.
Igen, ha az ember "haladni akar", meg "jutni valamire", akkor talán nem minden esetben a családosoké az egyszerűbb út.
Viszont volt régen egy reklám-dal, amit nagyon magaménak érzek: "...a siker titka a Család, mi mindenre találunk megoldást..."
És ez szerencsére nálunk így is van.
A Feleségem, az én Józan eszem, sokszor csak egy fél mondattal, sokszor megfontoltságával, sokszor pedig (sajnos erre is szükség van néha) tettlegesen segít ki akár a leg furcsább helyzetekben (pl. elment helyettem klubfoglalkozást levezetni, vagy üzleti ügyben helyettesített), ....
Vagy csak apróságok: ha éjjeles vagyok, napközben ő a telefon-ügyeletesem...
Anyósom a világ egyik csodája! Vezeti a háztartást, és mindig számíthatunk rá, ha a gyerekkel kapcsolatban bármi gondunk van. ha kell, anyagilag is segít (bár szerencsére ez általában fordítva igaz, inkább mi adunk haza ).
SÓgorom a másik nagy ajándék az életemben: bármi logisztikai feladatot ró ránk a sors, Rá számíthatunk.
Talán még a szüleimre, testvéreimre (akik jó 220km-re laknak) is jobban számíthatok, és számítok is, mint a közvetlen szomszédainkra (akik mondjuk ettől még segítőkészek).
Most vagy én vagyok a világ legnagyobb mázlistája, vagy csak jó oldaláról látom a dolgokat. |
Üdv Tomnewman !
Valószínűleg félreértettél:nem a családon belüli érzelmek kiiktatásáról volt szó,hanem arról hogy a problémák sokszor keverednek érzelmi háttérrel,és ezen (az egyszerűség kedvéért nevezzük úgy ) érzelmek kiiktatása nélkül ,időnként könnyebnek tűnne a problémák kiiktatása...
Sajnos kevéssé tudom azt észlelni hogy a mai életforma a családi élet kedvező háttere lenne,de ettől függetlenül persze sok olyan tényező is van ami szubjektív okok miatt nem az összetartó család fogalmát juttatja eszembe mindennapi életünkre tekintve........ |
tomnewman: Köszönöm szépen, NEM VETTEM MAGAMRA!
Tulajdonképpen igaz, eléggé igyekeztem útban lenni és mindenki idegeire menni. Ezek szerint sikeresen készültem fel itthon az ózdi programra :)
Apropó, tomnewman: Van a szám bal sarkában horog ?
|
| szóval, ha létezik olyan, hogy hobbista apa, vagy klubos apa, akkor az lennék én. Mert otthon is vagy az állataimmal "szöszölök", vagy valami állatos dolgot barkácsolok (lásd akvárium-ragasztás, terrárium építés, hátterezés, szállító doboz készítés, egyebek), vagy valaki állat-ügyben jön hozzám (tanácsért, halért, kajáért, szakirodalomért, mikor miért, vagy csak állattartó-haver az illető).... tehát nem sok időm marad otthon a családra, a gyerekre. De, ha megyek valahová, igyekszem őt is elvinni magammal, mert hát hadd lásson ő is világot, ismerjen meg embereket, és állatokat, helyzeteket, minél fiatalabban.. mert tapasztalom az öcsémen is, hogy némely szituációban mintha "nehezére esne" megszólalni, idegenekkel beszélni, megértetni magát, ilyesmik. Mert neki pl. nemigen volt rá szüksége. Voltak szülei, meg két olyan tesója, aki ezt megoldotta helyette. |
Tapasztalat? háát, nem sok tapasztalatom van apatípus terén.
Mint elvált szülők gyereke, apámra, mint "Elfoglalt apára" emlékezem, meg "dolgozó apára", aki ha otthon volt is ment hátra a "szerszámosba", "műhelybe", és valamit szinte mindig barkácsolt. rakott össze fűrészgépet, kistraktorrá alakította a 350-es jawa-ját, meg ő szerelte a család autóüját szükség esetén, a házon ha kellett alakítani, többnyire azt is ő csinálta, nem kellett szakembert havni semmihez...
Így ezt próbáltam meg "akaratlanul" is követni.
Én is az "elfoglalt" apuka vagyok. Imádom a fiam. ezt le kell szögeznem. De a munkahelyemről hazafelé általában találok még elintéznivalót, otthon is sokat barkácsolok, szerelek, meg mostanában a gép előtt is "kell" töltenem időt (szerkesztések, pályázatírás, programszervezés, plakáttervezés, hivatalos levélírás, stb.), mióta 2002-ben nekifogtam, hogy márpedig akkor is szervezek egy akvarista, vagy akvarista és terrarista klubot, ha mindenki azt mondja, hogy nem fog menni.
2002-ben ezt ELDÖNTÖTTEM. szerintetek hol áll a dolog?
Igaz, melóval jár, meg még olyan is van, hogy messziről hívok vendéget, a családom is örüljön.. Ne csak én ne érjek rá, de még vendég is legyen, akit "ki kell szolgálni", vagy "kerülgetni", vagy egyéb módon "felkavarhatja" a család nyugalmát.
Remélem, Fekosz, nem vetted magadra, főleg nem érted félre amit írtam.. |
Igen, Capriccio, ez engem is érdekelne.. az milyen, mikor a CSALÁDON BELÜL kiiktatja valaki az érzelemeket?
Egyáltalán meg lehet tenni? még munkahelyi körülmények között is bennünk vannak az érzelmek (Pl.: utáljuk a főnököt, vagy kedveljük a titkárnőjét)... Akkor otthon hogy lehet őket kiiktatni? |
| Capriccio: Ezt kifejtenéd egy kicsit részletesebben is? |
Kezdetben nálunk sem volt vihar,de a kezdet 10 (!!!) évvel ezelőtt volt,és csak hétvégén találkoztunk eleinte. Az élethelyzetek is drasztikusan meg tudnak változni,és nem könnyű mindig ,minden szituációban joviális,frappáns,és könnyednek lenni...
Persze mindent el lehet intézni...tkp.érzelmek kiiktatásával is... |
| Capriccionak. Bocsánat a tévedésért csak gyorsan akartam írni. |
| Hát az apaság terén még nincs tapasztaltom, de valamilyan szinten igazat tudok adni Cappricpnak. A férfiak nem mondanak olyat, hogy olyan veszel mint az anyád. Ez valamilyen szinten szegregáció :))) Bár én másfél éve vagyok együtt baarátnőmmel de még egyszer sem veszekedtünk. |
| Akkor vagy szerencsés vagy ,vagy Superman ! |
Lilith,Tomee, Tomnewman, Vagans: Nálatok mi a helyzet? Biztosan van tapasztalatotok :) |
| Capriccio: Mostanában mintha szétszórt lennél, vagy mégsem? :)))) |
Érdekes felvetés.
Azt gondolom, adott esetben talán igazuk lehet azoknak, akik ezeket "vágják a fejünkhöz", de én kivédeném azzal, hogy invers visszaválaszolok :))))
Egyébként a mi családunkban ez nem jellemző, mondhatnám úgy is, hogy eddig talán ha 2x hangzott el ilyen típusú megnyilvánulás az elmúlt 20 évben :) |
Az apákra sokszor gondolnak,csak nem mindig a legjobb értelemben véve:
"Az apád mindenit!" vagy "Az apád hétszentségit!" sőt gyakran"Nnna te is olyan vagy mint az apád...." vagy globálisan " Férfiak..." és itt egy lefelé intonáló hangsúly érvényesül,mondhatnám dominál! |
Vajh hány apa típus van? Hogy mire gondolok?
Pl. fiatal apa,idős apa,elvált apa,bulizós apa,otthonülős apa,1gyerekes-2gyerekes-sokgyerekes apa....
Az igaz hogy az anyák 10X több dolgot csinálnak(sokszor egyszerre!!!) de azért apának sem könnyű lenni!
És most szörnyű de elvesztettem a gondolatmenetemet...később foly.köv |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
