A két kicsi jól eljátszott, amég mi idegeinket  igencsak igénybevevő szellemi munkát végeztünk… találgattuk a megfelelő színhez vezető keverési arányt. És kevertük a műgyantába a festékport.

Mert ekkor már a két háttér-darab összeállítva, levakolva állt/feküdt, és a vízzáró, plusz komolyan teknősköröm-álló üvegszálas műgyanta vakolatot helyeztünk a darabokra. Mikor pár óra múlva megkötött a gyanta, akkor sarokköszörűvel a kiálló, gyengén elpamacsolt üvegszál darabokat, meg a komolyabb és felesleges dudorokat lecsiszoltuk.

Aztán nem bírtunk már türelmesen várni, megnéztük, hogy fest a félkész darab az akváriumban.. egyelőre hanyatt fektetett akváriumba tettük..

Eddig végülis elégedettek voltunk. Sőt, mivel ez a gyanta kötött, mint állat, és benne az üvegszállal szinte erősebb volt minden addigi elképzelésünknél, mondhatom, nagyon is elégedettek voltunk..

Az mondjuk igaz, hogy a lakásból ki is üldözött volna minden jóérzésű családtag ezzel a cuccal, mert ez a gyanta, meg a hozzávalók olyan büdösek kötéskor (meg előtte is), hogy a lakásban  csak a narkósok, meg az edzett műanyagosok maradtak volna meg..

Nekünk ezzel szerencsénk volt/van, mert a házunk pincéjében lehet nyugodtan szemetelni (legfeljebb összeszedjük), meg büdösíteni (oda úgyis csak a hozzánk hasonló fanatikus barkácsolók, meg állat-őrültek mennek).

Aztán rájöttünk, hogy a szépen levakolt, majd gyantás üvegszálas masszával is lekent háttérdarabok már ketten sem férnek el kényelmesen egymás mellett… Pontosabban a „szűk” nyíláson nem fér be egyik darab a másiktól.

Mert nem tudnánk elforgatni, hogy a helyére kerüljön.

Így elvágtuk még egy helyen (majd eltűntetjük a gyanta alatt a vágási felületet).

Nagyon tetszett mindkettőnknek, hogy ennyire erős és vízhatlan anyaggal dolgozhatunk.

Már a szagát is kezdtük megszokni.

És elkövettünk egy nagy hibát!

Elhasználtuk a Hungarocell-kimászó összeragasztásakor a ragasztó nagy részét. Ez még nem lett volna nagy gond.. de nem vettünk másikat, hanem körülnéztünk, és a műhelyben találtunk másik valamit, ami ragasztónak tűnt, kartusban is volt, és ragasztó is volt ráírva (szerelőragasztó). A gond, mint kiderült, csak annyi, hogy ezt a fajtát nagyon vékonyan kell kenni ahhoz, hogy megszáradjon. Ráadásul fehér.  Mondjuk a színét el tudtuk tűntetni, mert (későbbi képek) a gyanta alatt nem látszik, és a darabok összeillesztése mentén nem csak ezzel nyomtuk ki, hanem üvegszállal össze is bandázsoltuk az egyes részeket.

Szóval, itt nyugodtak, és nagyon elégedettek voltunk.

A gyerekek közben jól körülnéztek az akváriumok és a terráriumok között, bújócskáztak, meg hasonlók.. Őket a gyantaszag nagyon nem zavarta…

Ahol már nem jutott vakolat, mert nagyon a széle volt, vagy ahol le kellett vágni kicsit, hogy beférjen a háttér, némi fehér ragasztóval orvosoltuk a folytonossági hiányt. Itt látszik, hogy hol a plusz, előre be nem kalkulált vágás. (persze azt már csak sarokköszörűvel tudtuk megejteni, az üvegszál és a gyanta (persze együtt a vakolattal) annyira kemény lett, hogy mással nem tudtuk volna ilyen szépen és gyorsan elvágni.

Az összerakott, összeragasztott (tömített), hátteret még egy utolsó előtti gyantaréteggel kentük le, hogy a csiszolásnyomok is eltűnjenek, és elegendő vastagságban legyen mindenütt a gyanta. Na meg persze az összeillesztésekhez az üvegszálas bandázs miatt is kellet némi anyag…   

 A különböző darabok összeillesztésénél az üvegszálas erősítést nagyon fontosnak tartottuk, hogy az egyes háttérdarabok ne tudjanak külön-külön eldőlni

És az összeragasztott, berakott, körbetömített, lekent háttér már „marha jól néz ki”….

Persze ez még messze nem a végleges formája..

A széleken még kis ecsettel lekentük a tömítést, hogy ne csúfítsa el a látványt…

Persze itt már közben eltelt pár nap, mire idáig jutottunk.. a legutóbbi 3 kép már késő este készült, a gyerekek helyett egy kicsit érettebb segítőnk volt.

És ekkor, mikor ez ek a pici szélek is megszáradtak (megkötöttek), jött a végső színezés.. Meg a felület rücskösítése apró kavicsokkal.

Ugyanazt a gyantát, másik színezővel bekeverve, immár üvegszál nélkül… ja, és két marék  apró kavicsot szórtunk még bele a keverő-tégelybe. Ecsettel csak pamacsoltunk, nem kentük-húztuk az ecsetet.. így ez lett az eredmény..:

És ez:

Otthon aztán már így nézett ki a dolog, mikor a helyükre kerültek a technikai berendezések.

Sajnos eredetileg szóban terveztük, hogy a terasz alá elbújtatjuk a levegőztetőt és a melegítőt…

Valahogy a megvalósításkor, kivitelezéskor ez elkerülte a figyelmünket…

Így most a cső és a villany-vezeték a háttér ELŐTT kénytelen lefutni, ami nagyban rontja a vizuális élményt.

Kaviccsal már másabb …

Beköltözés után közvetlenül..vízzel feltöltve, műnövény a helyén,és már a tekik is úsznak.

Szóval, ebből az esetből is tanultunk jó sokat. Összesen egy hetünk, meg kábé tíz ezer forint ment rá mindent összevetve. Ami drága volt: gyanta, üvegszál, ragasztó, és az akvárium külső felületére a fekete matrica (tapéta). Hogy oldalról-hátulról se látszódjon a hungarocell, meg a „kulisszatitok”, hogy hol van több darabból az egész.