Egy teknősös akvárium hátterezése
Egy teknősös akvárium (vízi teknősöknek) átalakításáról számolok most be…
Az eredeti állapot valami ilyesmi volt..
Némi víz, az alján kavicsok (szép színesek, mer az a menő), néhány tereptárgy…..
Az akvárium háttere meg egy poszter, amit akváriumok esetében már természetesnek veszünk, lévén sokkal egyszerűbb így tisztítani az akváriumot, mint egy dudoros, gidres-gödrös műszikla esetén…
A gazdi mégis műsziklát tervezett, hogy ne kelljen a cserepekből eszkábált sziget szétbombázásától (teknősök által) tartania.
Felmértük, mi mindenre lehet szükségünk:
1. Hungarocell tábla (a biztonság kedvvért kettő is),
2. F.BS ragasztó (az akvárium is ezzel van összeragasztva, tehát a vizet bírja, és rugalmas). Ráadásul nem színes, tehát nem lesz feltűnő.
3. cement (fehér, vagy szürke)
4. perlit (hogy könnyű maradjon a háttér)
5. apró kavics (hogy a műszikla felszíne rücskös legyen, a tekik könnyebb kapaszkodását segítendő)
6. vas-oxyd festékek (szanezéshez)
7. gumikesztyű
8. ecset
9. kartuspisztoly (az F.BS-hez)
10. hőlégfúvó
11. kés
12. mérőszalag
13. forrasztópisztoly
14. vonalzó
Aztán mikor minden együtt volt, gyorsan kértünk tanácsot a szakembertől (Trek), aki több hátteret készített már..
Így még pár apróság felkerült a listára.
- üvegszál
- epoxigyanta a habarcsba
- epoxygyanta vízzáró rétegnek
Mivel ilyen anyagokkal még nem dolgoztunk, részletes útmutatást kértünk (meg persze azt, hogy postázza a gyantát meg az üvegszálat).
Azután nekikezdtünk.. A helyszín gondolom önmagáért beszél.. természetesen nem a nappaliban álltunk neki ilyen barkácsolgatásnak.
Először a kimászót, mint stratégiailag fontos elemet terveztük meg, már darabolva a Hungarocell-táblát..
Arra hamar rájöttünk, hogy az akvárium tetején lévő keresztmerevítő lehetetlenné teszi, hogy egyben tegyük be a kész hátteret… Attól is óvakodtunk azonban, hogy nagyon összekenjük (vakolat) az üveget..
Arra az elhatározásra jutottunk, hogy két darabban elkészítjük méretpontosan a hátteret, és az akváriumban majd csak egy „vágás” mentén kell összeilleszteni.
Késsel és forró forrasztópisztollyal nagyjából kialakítottuk a Hungarocellből a darabokat.. Aztán jött a Hőlégfúvó.
És ragasztó nélkül össze”dob”-va már majdnem pofás is volt a háttér. Csak azt sajnáltuk, hogy a két darab összeilletszése mentén a hőlégfúvó sokat leolvasztott mindkét darabból.
Először nagyon oda voltunk, majd hamar rájöttünk, hogy a vakolat sok csúfságot képes eltakarni, így a Hungarocellben képződött anyaghiányt is. Az alsó képen látható nagy hiány el fog tűnni a vakolat alatt.
Na, innen kezdődött az „ingoványos talaj”, mert eddig ismerős tájakon barangoltunk (a hungarocelles alap már ismerős volt (Lásd Zmagyar és Lilith hátterei, vagy akár a sajátom).
Itt azzal kezdődött a bonyodalom, hogy a TREK –től kapott műgyantát a MEGFELELŐ arányban a cement-perlit keverékhez kellett önteni, majd némi vízzel az egészből vakolatot, habarcsot kavarni. Ezt meg is tettük (Bár az arányokra figyelhettünk volna jobban is, mert nagy valószínűséggel kicsit több perlitet, és kevesebb cementet használtunk, mint az szükséges lett volna), és meglepetésünkre nagyon lassan kötött, száradt a habarcs..
Trek útmutatása szerint bekevertük a habarcsba az üvegszálat is. Kár volt. Mivel tapasztalatlanok voltunk ebben a témában, és rossz arányban kevertük a szezont a fazonnal, hát az üvegszál csak el lett pazarolva (legalábbis a nagy része).
Mivel a megkötött vakolat két nap múlva már szárazon is mállott, úgy döntöttünk, kipróbálunk még valami újdonságot (persze csak nekünk, és csak erre volt újdonság).
A nagy áttörést az üvegszál vázanyag másik értelmezése, és a polieszter-műgyanta alkalmazása jelentette. Szerencsére Budapesten sok minden hozzáférhető magánszemélyek részére is, így szereztünk be polieszter-műgyantát, és úgynevezett üvegszál-paplant. Ez már kicsit összetartóbb vázat adott az alkotásnak..
Közben szakértő segítséget kaptunk Zoli tesója (Fanni) és az én fiam (Gyulus)személyében.
A két kicsi jól eljátszott, amég mi idegeinket igencsak igénybevevő szellemi munkát végeztünk… találgattuk a megfelelő színhez vezető keverési arányt. És kevertük a műgyantába a festékport.
Mert ekkor már a két háttér-darab összeállítva, levakolva állt/feküdt, és a vízzáró, plusz komolyan teknősköröm-álló üvegszálas műgyanta vakolatot helyeztünk a darabokra. Mikor pár óra múlva megkötött a gyanta, akkor sarokköszörűvel a kiálló, gyengén elpamacsolt üvegszál darabokat, meg a komolyabb és felesleges dudorokat lecsiszoltuk.
Aztán nem bírtunk már türelmesen várni, megnéztük, hogy fest a félkész darab az akváriumban.. egyelőre hanyatt fektetett akváriumba tettük..
Eddig végülis elégedettek voltunk. Sőt, mivel ez a gyanta kötött, mint állat, és benne az üvegszállal szinte erősebb volt minden addigi elképzelésünknél, mondhatom, nagyon is elégedettek voltunk..
Az mondjuk igaz, hogy a lakásból ki is üldözött volna minden jóérzésű családtag ezzel a cuccal, mert ez a gyanta, meg a hozzávalók olyan büdösek kötéskor (meg előtte is), hogy a lakásban csak a narkósok, meg az edzett műanyagosok maradtak volna meg..
Nekünk ezzel szerencsénk volt/van, mert a házunk pincéjében lehet nyugodtan szemetelni (legfeljebb összeszedjük), meg büdösíteni (oda úgyis csak a hozzánk hasonló fanatikus barkácsolók, meg állat-őrültek mennek).
Aztán rájöttünk, hogy a szépen levakolt, majd gyantás üvegszálas masszával is lekent háttérdarabok már ketten sem férnek el kényelmesen egymás mellett… Pontosabban a „szűk” nyíláson nem fér be egyik darab a másiktól.
Mert nem tudnánk elforgatni, hogy a helyére kerüljön.
Így elvágtuk még egy helyen (majd eltűntetjük a gyanta alatt a vágási felületet).
Nagyon tetszett mindkettőnknek, hogy ennyire erős és vízhatlan anyaggal dolgozhatunk.
Már a szagát is kezdtük megszokni.
És elkövettünk egy nagy hibát!
Elhasználtuk a Hungarocell-kimászó összeragasztásakor a ragasztó nagy részét. Ez még nem lett volna nagy gond.. de nem vettünk másikat, hanem körülnéztünk, és a műhelyben találtunk másik valamit, ami ragasztónak tűnt, kartusban is volt, és ragasztó is volt ráírva (szerelőragasztó). A gond, mint kiderült, csak annyi, hogy ezt a fajtát nagyon vékonyan kell kenni ahhoz, hogy megszáradjon. Ráadásul fehér. Mondjuk a színét el tudtuk tűntetni, mert (későbbi képek) a gyanta alatt nem látszik, és a darabok összeillesztése mentén nem csak ezzel nyomtuk ki, hanem üvegszállal össze is bandázsoltuk az egyes részeket.
Szóval, itt nyugodtak, és nagyon elégedettek voltunk.
A gyerekek közben jól körülnéztek az akváriumok és a terráriumok között, bújócskáztak, meg hasonlók.. Őket a gyantaszag nagyon nem zavarta…
Ahol már nem jutott vakolat, mert nagyon a széle volt, vagy ahol le kellett vágni kicsit, hogy beférjen a háttér, némi fehér ragasztóval orvosoltuk a folytonossági hiányt. Itt látszik, hogy hol a plusz, előre be nem kalkulált vágás. (persze azt már csak sarokköszörűvel tudtuk megejteni, az üvegszál és a gyanta (persze együtt a vakolattal) annyira kemény lett, hogy mással nem tudtuk volna ilyen szépen és gyorsan elvágni.
Az összerakott, összeragasztott (tömített), hátteret még egy utolsó előtti gyantaréteggel kentük le, hogy a csiszolásnyomok is eltűnjenek, és elegendő vastagságban legyen mindenütt a gyanta. Na meg persze az összeillesztésekhez az üvegszálas bandázs miatt is kellet némi anyag…
A különböző darabok összeillesztésénél az üvegszálas erősítést nagyon fontosnak tartottuk, hogy az egyes háttérdarabok ne tudjanak külön-külön eldőlni
És az összeragasztott, berakott, körbetömített, lekent háttér már „marha jól néz ki”….
Persze ez még messze nem a végleges formája..
A széleken még kis ecsettel lekentük a tömítést, hogy ne csúfítsa el a látványt…
Persze itt már közben eltelt pár nap, mire idáig jutottunk.. a legutóbbi 3 kép már késő este készült, a gyerekek helyett egy kicsit érettebb segítőnk volt.
És ekkor, mikor ez ek a pici szélek is megszáradtak (megkötöttek), jött a végső színezés.. Meg a felület rücskösítése apró kavicsokkal.
Ugyanazt a gyantát, másik színezővel bekeverve, immár üvegszál nélkül… ja, és két marék apró kavicsot szórtunk még bele a keverő-tégelybe. Ecsettel csak pamacsoltunk, nem kentük-húztuk az ecsetet.. így ez lett az eredmény..:
És ez:
Otthon aztán már így nézett ki a dolog, mikor a helyükre kerültek a technikai berendezések.
Sajnos eredetileg szóban terveztük, hogy a terasz alá elbújtatjuk a levegőztetőt és a melegítőt…
Valahogy a megvalósításkor, kivitelezéskor ez elkerülte a figyelmünket…
Így most a cső és a villany-vezeték a háttér ELŐTT kénytelen lefutni, ami nagyban rontja a vizuális élményt.
Kaviccsal már másabb …
Beköltözés után közvetlenül..vízzel feltöltve, műnövény a helyén,és már a tekik is úsznak.
Szóval, ebből az esetből is tanultunk jó sokat. Összesen egy hetünk, meg kábé tíz ezer forint ment rá mindent összevetve. Ami drága volt: gyanta, üvegszál, ragasztó, és az akvárium külső felületére a fekete matrica (tapéta). Hogy oldalról-hátulról se látszódjon a hungarocell, meg a „kulisszatitok”, hogy hol van több darabból az egész.
|