Bengál botsáska

A botsáskák igen régóta ismert és kedvelt terráriumlakók. Közülük is leginkább egy fajt emelnék ki melyek tartása olyan egyszerű, hogy senkinek nem okoz problémát néhány ilyen rovar tartása. A bengál botsáska ( Baculum extradentatum ) .

Elterjedés: Mint neve is utal rá Hátsó Indiában őshonosak. Itt a cserjés, bokros területeket népesítik be. Mivel igen erősen specializált táplálkozásúak a kultúrnövényekben nem tesznek kárt.

Leírás: Átlagos termetű botsáska. Teste 10-12 cm. Színezete barnás, zöldes. Lábaik viszonylag vékonyak. Első két lábuk tövében jellegzetes módosulás látható, egy kis bemélyedés a lábak tövénél. Ez arra szolgál, hogy amikor a rovar előrenyújtja első két lábát feje ebbe a kis vájatba kerül. Így teljesen képes egybeolvadni azzal a növénnyel amivel éppen táplálkozik. Csápjaik viszonylag rövidek. Fejükön két jellegzetes kis szinte szarvszerű kinövés látszik. Lábaik végén apró karmok vannak.  Éjszakai életmódot folytat, nappal nem mozdul.

Fejlődése: Viszonylag gyorsan fejlődik. 1-2 hónapot tölt peteállapotban, kb. 6 hónapot lárvaállapotban és újabb 6 hónapot imágóként. A lárvák többszöri vedléssel érik el kifejlett méretüket. Fejlődésük ütemét nagyban befolyásolják a tartási körülmények. Rosszabb körülmények között lelassul, míg jó helyen felgyorsul.

Tartása: Tartása meglehetősen egyszerű. Egy kisebb csoportnak mely 8-10 egyedből áll elegendő egy 30x30 cm alapterületű és 40cm magas terrárium. A terráriumot lehetőség szerint mi készítsük el a nagy szellőzőfelületek miatt. A terrárium a kis méret, a jó tisztíthatóság és a magas páratartalom miatt üveg legyen. Én a tetején és az oldalán szellőzőkkel ellátott terráriumot használok. Ezek agyaga sűrű fém háló legyen. A terrárium aljára 3-4 cm vastagon terítsünk földnedves tőzeget. A tőzeg enyhe savassága meggátolja a gombák elszaporodását. A terráriumba helyezzünk egy szűkszájú üveget melybe a takarmánynövényeket állítjuk, ennek az a jelentősége, hogy az állatok még véletlenül se eshessenek bele a vízbe. A terráriumot egy kisebb teljesítményű izzóval a kívánt 25-28 ^oC-ra tudjuk melegíteni. Fontos a naponkénti párasítás. Ezzel tartjuk a páratartalmat állandó 75-80 % körül és biztosítjuk állataink vízszükségletét is.

Takarmányozás: A bengál botsáska a többi botsáskához hasonlóan a hazai vegetációból a szeder, málna, rózsa leveleit fogyasztja. A szeder hatalmas előnye, hogy télen a hó alatt is zöldell ezért ilyenkor is biztosíthatjuk számukra a megfelelő táplálékot. A szeder szinte mindenhol megtalálható. Vasúti töltések oldala és erdők széle a legfőbb gyűjtőhely, de szinte mindenhol megtalálható. Télen elsősorban olyan helyeken keressük ahol összegyűlik a hó és már korán betakarja a növényeket. Az állatok etetésére ne használjunk permetezett területről vagy forgalmas út mellől gyűjtött ágakat valamint a virágbolti rózsák levelét is kerüljük el. Mivel ezek mérgezőek lehetnek állatainkra nézve. A levágott ágakat érdemes lezuhanyozni mivel ezzel is leöblítünk róluk némi szennyeződést. Az ágakat végét vágjuk le ferdén mivel ezzel nagyban nő a vízfelvevő képességük. Ezután állítsuk őket a fent említett szűkszájú üvegbe. Ha friss növényeket helyezünk be a vizet cseréljük frissre, mivel így tovább frissek maradnak.

Ivarmeghatározás: A bengál botsáskánál nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett ivarmeghatározásról, mivel ezek az állatok szinte kivétel nélkül nőstények. Ennek oka, hogy a szűznemzéssel, partnergenezissel szaporodnak. Előfordulnak ugyan hímek is de ezek megkülönböztetése nem egyszerű.

Szaporítás: Szaporításuk olyannyira egyszerű, hogy néhol takarmányállatnak tenyésztik őket. Ha rendelkezünk akár egyetlen példánnyal és betartjuk az alapvető tartástechnológiai feltételeket biztos, hogy szaporodni fognak. Petéiket a talajra szórják. Ha nedvese tartjuk őket nemsokára kikenek. A kicsik a kifejlettek kicsinyített másai, tartásuk is megegyezik velük. Intenzíven táplálkoznak és növekednek. Ha sok lárvánk van érdemes növelni a terráriumban a mászófelületeket. Ezt a terrárium falára ragasztott szúnyoghálóval könnyen megtehetjük. Ez arra szolgál, hogy a vedlő példányok nyugodt helyet találjanak.  Időnként érdemes ritkítani a tenyészetet, mert nagyon elszaporodhatnak.

A bengál botsáska mindig is a kezdők kedvence lesz. Tartásával nagyszerűen beletanulhatunk a botsáskázás alapjaiba és felkészítenek bennünket a komolyabb fajokra.

Horváth Áron (vagans)